Bár el vagyok tünve, de semmi gond nincs velem, minden a legnagyobb rendben, sok munka, gyerekek, azért gondolok ám Rátok!
Nagyon boldog, szeretetben gazdag Karácsonyi Ünnepeket kivánok Nektek!!
Sok puszi
Thetisz kedvéért a következő kép. Ez a csuklómon van. Ez a nagypapám aláirása. Ő faszobrász volt, ez van beleégetve a munkáiba.
Le kell ezt most irnom, hisz nem nagyon szeretném kimondani, mert akkor fáj, és szomorú, és nem értem.
Annak idején, még 18-19 éves koromban hosstesként dolgoztam egy cigarettás cégnek. Ajándékot adtam egyy-két doboz adott vigarettához. Üzletből üzletbe jártam, heteken át. Akkor kerületm egy icipici üzlethelyiségbe, ahol a tulajdonos egy (akkori szememmel) morgós ember volt, kevés kedvességgel irányomban. Nem is nagyon szerettem ott dolgozni.
Aztán eltelt 13 év és ugy alakult, hogy emellett a trafik mellett kezdtem el dolgozni.
Ott a korábbi morgós urról kiderült, hogy egy csupasziv, sokat mosolygós, szép lányokat megbámulós, és beszólós, rendkívül kedves ember!
3 éve dolgoztunk egymás mellett. Segitségemre volt amikor kellett. Megvédett a helyi mumustól, ha kellett. Pénzt váltott ha kellett. Kávét főzött, ha kértem. Könyveket tett nekem félre, ha talált valami ujat. Meghallgatott, ha szomorú voltam, ha valami bajom volt.
Egyszerűen csak ott volt!
Mától nem lesz többet ott!
Tegnap szivrohamban elhunyt....
És egész nap nem éreztem semmit, az ürességen ésaz érthetetlenségen kívül. Hiszen még egy fiatal ember volt.
Most pedig sirhatnékom van, potyognak a könnyeim, mert ráeszméltem, hogy nincs több mosolygáa, megjegyzés, élcelődés.
Egyszerűen nincs többet semmi!
És ez szörnyen fáj!
És remélem holnap jön az ébredés!
Hát istenem, mit tegyek?:-)
A női napozó, táskával , napszemcsivel.
A képeket kéretik alulról felfelé megnézni.
3. Hasraesett ember
2. megbotlott egy botban
3. Elindult emberünk
Tudom, pihent agyú vagyok, de ez van! :-)
Szinte mindent leirtam, aholjártunk a nyaralásunk során agyerekekkel, csupán magáról a nyaralásról nem irtam semmit.
És most, hogy odakint hüvös van, és nagy szél, eszembe juttatta a nyarat. A nyaralást.
Hát mesélek erről most egy kicsit:
Az elmult két évben mindig a szüleimmel mentünk nyaralni, gondolván, igy én is pihenek egy kicsit. Bevallom, valójában sosem volt pihenés. Idén ugy döntöttem, hogy akármi lesz is, hármasban megyünk nyaralni. Végül is mi bajom lehet... A hétköznapokban is hárman vagyunk, akkor tán egy nyaralással elbirok egyedül.
Már márciusban lefoglaltam a helyet. Vendégem ajánlására. Balatonfenyvesen jártunk, egy üdülőben, közvetlen partkapcsolat, zárt terület, 3 játszótér, a gyerekeknek derékig érő viz. Önállóság.
Az elindulás sem volt már könnyű, hiszen a 9. emeletről lehordani az egy hétre szükséges holmijainkat, nekem egyedül, ugy hogy a két gyereket nem hagyom fent a lakásban, nos, igazán igénybe vett. 4szer fordultunk. És nagy nehezen befértünk. Megoldottuk.
Indulás Balatonfenyves. Nos, azért nem biztam semmit a véletlenre, kértem kölcsön egy GPS-t. Pikk-pakk ott voltunk. A szállás is rendben volt. 70-es évek beli butorok, de két külön szoba, fürdőszoba, wc, konyha, erkély. Egy kis apartman jellegü dolog.
Nos a felpakolás sem volt egyszerü (1.emelet), szintén 4szer fordultunk. :-)
Aztán bizony irány a viz, hiszen mindenki azt mondta fürödjünk még hétfőn, mert utána bizony jön a rossz idő. Mi igy is tettünk. Lecuccoltunk, majd irán y aviz. Majd befagyott ami befagyhatott. De mentünk, fürödtünk, imádták a gyerekek.
Délután elsétáltunk a "citybe". Én csak igy hivtam. 800 méterre volt a helyi sétálóutca, na itt aztán szinte minden nap megfordultunk.
Gyönyörű hetet fogtunk ki. Kétszer volt vihar, mind a kétszer éjjel. Igy ez minket nem zavart.
Amugy ezer fok, meleg, napsütés.
Mindennap kelés, reggeli, strand, ott fürdés, homokozás, hintázás, játék, meg ami kell, aztán hol a szállásunkon főztem és azt ebédeltük, hol elmentünk a "citybe" kajálni, délután szieszta, aztán irány a strand, homokozás, fürcsi, játszótér, játék, majd fagyizás, séta a "cityben", majd este fürcsi, tv, alvás.
Volt hogy időnként én is beneveztem a homokozásra. Na, olyankor a gyerekek fényképezőgéppel jöttek a strand tuloldaláról és fotózták amit alkottam. (Majd a következő bejegyzésben felteszem).
Egyszóval pihentünk.
És most mondom azt elöször, hogy igen, én is pihentem. Jobban mint bármikor!
A lányok is nagyobbak már, volt, hogy napozhattam is, egy méterre tőlük, miközben ők homokoztak. Bárhova el tudtam velük menni. Bármit meg tudtunk tenni!
Csodás nyaralás volt!
Jövőre újra benevezünk!
Nos, ez az a mondat, amit kisgyermekként valószinűleg (emlékek hijján) sokat mondunk Édesanyánknak. Tini korunkban is elő előfordul, hogy egy egy érzésért, egy egy uj ajándék megkapása után, egy egy buliba való elengedés után, hogy elhagyja a szánkat ez a mondat.
Aztán az ember lányának gyermeke születik. Elöszőr nem beszél az a Csöppség, nem mond semmit. Csak az anyává vált nő gondolja és ismételgeti magában rengetegszer, majd mondogatja hangosan, hogy "Imádlak, Kicsim!".
És anyaként várjuk a pillanatot, mikor a gyermekünk első szavát meghalljuk.
Könnybe lábadt szemmel hallgatjuk.
Aztán gyermekünk fejlődik, fejlődik...
És elérkezik az a pillanat, amikor magától, érzelmeitől túlfűtve, minden érdek nélkül kimondja "Imádlak, Anya!". Szerintem ez egy rendkívül csodálatos és megható dolog!
Mi eljutottunk mostanra odáig, hogy kisebbik lányom (5éves) megérezte ennek a mondatnak a jelentőségét. És hatalmát! Ilyenkor az ember ellágyul, elmosolyodik, kiül az arcára a boldogság, a nyugalom, a szelidség!
Tehát ő, a kis drága, mindig, minden esetben ezt a két szót használja fel ellenem, saját céljai ki nem mondására. És én mint odafigyelő anya, pontosan tudom mikor mit jelent ez a két szó:
- hoztál valamit?
- kaphatnék, ezt-azt?
- nem kérem már a maradék levest, másodikat, stb.
- felkelhetnék már a délutáni pihenésből?
És még sorolhatnám....
De kit is érdekel, hogy mit takar ez a két szó?!
Hiszen tudom, eljön az a pillanat nálunk is, amikor már nem hallom többet, vagy legalábbis nem olyan sűrűn ahogy most.
És addig pedig értem amit jelent, és közben kivirul az arcom, a szivem és a lelkem!
...hogy elszórakoztassuk magunkat, meg a gyerekeket:
El van anya, meg a gyerekek is, ha játszanak! :-)
Mint minden hétvégén.... :-)
Hiszem hétköznap a gyerekek az oviban meg az iskolában kapnak meleg ételt, igy olyankor estére valami hideg kajcsi van.
Hétvégén aztán jön az agyalás... Mit főzzek már megint?
Most értem meg igazán anyukámat, aki tini korunkban állandóan azt kérdezgette, mi legyen az ebéd? És mi mindig azt mondtuk, mindegy. Hát kérem, borzalmasan nehéz mindig kitalálni minden napra valami fincsit.
Nos ma valami igazán finomat sikerült kiötlenem.
Fejtett bableves készült. Szerintem életem egyik legizletesebb bablevese lett!
És utána túróval töltött zsemlét tálaltam. :-) Egyszerű és nagyszerű lett.
1.zsemle teteje levág, bele kikapar
2. fél kiló túrót elkeverünk 2 tojással, egy kis cukorral, citromlével
3. Átlocsoljuk a zsemlét vaniliás cukros tejjel.
4. Beletöltjük a tőrót.
5. Megsütjük.
6. Megesszük.
P.J. Howard blogjában olvastam azon mozgalomról, melyet inditott a Magántelefonszámok ellen!
Hát én is hirdetem az igét!
Ne tessék felvenni azokat a hivásokat, amik magántelefonszámról érkeznek!
Igaza van abban, hogy ha már más tudja a mi számunkat mi is tudhassuk meg az ővét, ha minket hiv.
Ennyit akartam. Köszönöm!
Talema volt olyan aranyos, és gondolt rám (is), miszerint kiváncsi rám, önnönmagamra. :-)
Köszönet neki érte! És ha már játék, akkor játszunk!
Megjegyzem még emailt sem volt rest küldeni! Ez cuki! (Talem puszim neked)
1. Tölts fel egy képet magadról, olyat, ami az albumodban neked a legjobban tetszik.
Azt hiszem, ezt a képemet szeretem a legjobban. Ez az az arc amit szinte soha nem lát senki! Ez néz rám reggel a tükörböl, mikor félkómásan tusolni megyek, ez ném rám mikor a gyerekek alszanak, és ezt hordom a fejemen, mikor magamban vagyok! Ilyenkor nincs mosoly, nincs álarc, nincs jókedv, nincs rosszkedv... Ilyenkor nincs semmi! Még talán én sem!
2. Írd le röviden mivel
töltöd legszívesebben a szabadidődet.
Szabadidő?! Megmondhatná valaki, hogy mi az! Mondhatnám, hogy kb 5 éve nem ismerem ezt a fogalmat. Ugyanakkor nem hiányzik... Beépült a nemléte az életembe. Igyhát azt tudom leirni, mivel tölteném legszivesebben, ha lenne. Nézzünk egy szabadnapot: Reggel jó sokára kelnék fel...., Aztán fognám magam, teleengedném a kádat, és elmerülnék a habokban...., vinnék magammal egy Agatha Christie könyvet (3 éve a 40. oldalon tartok)...., utána föznék valami nagyon fincsit...., amihez lehet társaságot hivnék......, ha nem megy, ennék jóizűen egyedül....., majd fognám magam és kimennék a szabadba...., sétálnék, gyönyörködnék, és élvezném, hogy nem kell néznem az órámat...., leheverednék a Dunához valahova és csak néznék ki a fejemből....., aztán jöhetne egy kis társaság is, hiszen a jo hangulat fontos...., és az emberek is...., beszélgetnék, mókáznék...., és élvezném a szabadidőmet. :-)
3. Mi a kedvenc ételed, italod?
Sokmindent sorolhatnék, de elég ha leirom a legtutibbat: a pizza a kedvencem. Abból is a tenger gyümölcseivel telerakott. De idevehetném a rántott csirkecombot is (bőrke nélkül). Na az még viszi a pálmát. Italom: kóla függő voltam, mostanra alábbhagyott. Mindegy, hideg legyen. :-)
4. Milyen állatot tartanál, ha lenne rá lehetőséged?
Legyek öszinte, felnőttem, nem kell állat! De ha sorra akarom venni miben volt már részem...: hát nézzük. Gyermekkorom legjavát a kisállatok határozták meg. Anyuéknál kutyus, macska, nekem hörcsög, tengeri malac, macska, papagáj, ujra hörcsög, csirke. Mondanom nem kell ugye, hogy már egyik sem él. Amióta elköltöztem otthonról volt egy cica, de amikor a gyerekek megszülettek azaz a nagyobbik, odaadtam anyukámnak. Jobb helye lett azonnal. Aztán tavaly kaptam 3 aranyhalat, hogy reggelente teljesitse hármunk 1-1 kivánságát. Nem olyan rég elpusztultak egymás után. Igyhát ennyi halálesettel a hátam mögött, inkább nem akarok állatot tartani, függetlenül attól, hogy szeretem az állatokat.
5.
Mi az ami a legjobban felbosszant a
hétköznapokban?
Igyekszem már nem bosszankodni! De ha mmégis mondanom kellene valamit, akkor az bosszant fel a mindennapokban, amikor rá kell jönnöm, hogy az emberek nem tisztelik egymást, egymás idejét, egy másik embertársukat. Csak arra kéne gondolniuk, hogy ami engem zavar, megbánt, elszomorit, azt ne tegyem meg mással, mert akkor ő is mérges lesz és/vagy szomorú. Nos talán ez az ami bosszant a mindennapokban.
Köszönöm Talema, hogy felkértél játszani. Kinek adjam tovább a stafétát, hisz nem tudom már kik kapták meg. De megprobálom:
1. Szilasi-Horváth Zsuzsanna
2. kismartoni78
3.csakisén
4.zsoldoszsoka
5. Angyaltamka lenne még az utolsó, de őt már nagyon rég nem láttam erre.
És a többiekét is boldogan olvasom, akik részt vesznek.
Aki ismer, tudja rólam, hogy nagyon ritkán járok el szórakozni. És aki ismer tudja rólam, hogy még kevesebb alkalommal szoktam alkoholt fogyasztani.
Nos, szakitva a hagyományokkal, 3 héten belül kétszer is sikerült elmenni szórakozni. És szintén szakitva a hagyományokkal, alkoholt is sikerült fogyasztani. Na, csupán némi koktélt, de nálam már az is nagy szó.
Mindkét alkalommal rendkivül jol éreztük magunkat.
Én akár iszom akár nem, mindig ugyanolyan dinka vagyok, mint amugy általában. Nevetek és hülyülök sokat. Néha még a könnyem is folyik a sok kacagástól. Beszélek marhaságokat, bár ezt amugy is teszem, ha nem bulizok.
Mindkét alkalommal történtek velem olyan események, melyek eddig nem fordultak elő, vagy amik felmerültek másokban ezzel kapcsolatban.
Következtetés:
35 évem alatt nem fogyasztottam alkoholt sétálva az utcán, főleg nem a Váci utcán. Megtörtént ez is. Nem is volt zavarbaejtő. (na csak bacardi breezer volt).
35 évem alatt nem kellett kinyitnom üveget egy korlát és az öklöm segitségével. Most négyet is sikerült. Nem is volt olyan nehéz.
Nincs is olyan messze éjjel gyalog a Ferenciek tere a Petőfi hid budai oldalától.
Az alkohol jot tesz, még dinkább és nevetősebb leszek, mint egyébként. És rendkivüli módon lassitja sétáló gyorsaságomat.
Baromira el tudok már fáradni néhány órás pörgéstől. Ez sem olyan már mint régen.
Ha valaki, az ellenkező nemből, viccesen odasomfordál, és hülyéskedi, nos, nem kell sértődötten elfordulni, hanem inkább fel kell venni a ritmust... Mindjárt jobb, és mókásabb lesz az este.
Az egyik ismerősöm megkérdezte: -És pasizás volt -e? Néztem rá furán.... Pasizás?! Nem arról szól egy egy ilyen "átmulatott éjszaka", hogy ismerkedjek, hanem hogy szimplán jol érezzem magam. És ez mindig megvan.
Édesanyámnak meséltem a buli másnapján, hogy fáj a fejem, mert ittam egy kicsit. Erre megkérdezte: -Részeges vagy?! Nos, nem, nem vagyok, 35 év alatt a 3. alkalom volt, hogy bekoktéloztam. Ez ilyenkor annyit tesz, hogy 2-3-4 ugyanolyan italt elfogyasztok egy este alatt , ami némi fejfájást és tompaságot okoz másnapra, de ez minden. Viszont édesanyám azt hiszi alkesz lettem. :-))
A végső igazság, el kell menni a barátokkal olykor ide-oda, mert (nagy valószinűség szerint) jol fog sikerülni, és kell a kikapcsolódás mindenkinek!
Óriási volt!
Rámfért már ez a két este.
És a bizonyiták:
Sok emberrel beszélgetek, nap nap után. Szülők, vendégek, ismerősök, barátok. És mindig, na jó nem mindig, de elég sokszor jukadunk ki oda, hogy hol is tart ma ez a világ. A pasik többsége, akár ha 20 éves, akár ha 30 éves, akár ha 40, akár ha 50 és még sorolhatnám, valahogy mindig a 10, 20, akár 25 évvel fiatalabb nő, lány mellett probál "boldogságot találni". Lehet nem hallatszik ki belőle az irónia?! Kár!
Szóval valahogy elfordult a világ. A nagy többség nem a korának megfelelő után néz... És leginkább értsük ezt a férfiakra. Lehet vitázni, jol megaszondani nekem, de én valahogy mindig ezt hallom. Tudom, rossz körökben forgok.
Na aztán, eljött a gyerekem évnyitója...
És hogy hogyan jön ez ide?!
Elmondom!
11-12-es évfolyam, tehát 16-17-18 éves lányok....
Szegény apukák, akik elsős, másodikos, harmadikos gyerekeik miatt jöttek el az évnyitóra, nem győztek hova máshova tekintgetni..... Az égbe, a betonra, párjukra....
25-26 éveseket meghazudtoló módon néznek ki! Olyan cipőben, hogy menni alig lehet benne, olyan rövid szoknyában, hogy reméled a szél nem kap alá.... És persze gyönyörűek a lányok!
De könyörgöm, még csak 16-18 évesek!!
Mi lesz velük, belőlük 25-26 éves korukra?!
Aztán első, második nap miközben vártuk anyukával gyermekeinket az aulában, nos csak annyit tudtam kinyögni: -"Kötelezővé tenném a köpenyt!"
Lehet mondani nyugodtan irigy vagyok, pedig nem!
Lehet mondani maradi vagyok, pedig nem!
Mult héten szórakozni voltunk ismerősökkel.....
Esküszöm a lánynak kilátszott a fél popsija, merthát nem volt nagyobb egy fokhagymánál, ugyanakkor kilátszott elölről a bugyija is..... Nem kell ecsetelnem mekkora felső volt rajta, ugye?! Mert szerintem az alsót valahol elhagyhatta otthontól a szórakozóhelyig....
Sajnálom szegény férfiakat! Mit ki nem kell birniuk....
Ja, van aki nem birja.....................?!?!?!?
És lesz a 30-asnak 17 éves barátnője, a 40-esnek 20 éves, az 50-60-asnak jó esetben 29(?!) éves barátnője. Na meg jönnek a pedofilok.... A szatirok, és ilyenek.
Nem csodálkozom már semmin!
(tiszteletem mindig mindenben a kivételeké)
Zajlik az élet! Munkával, gyerekekkel, sok sok mosolygással. És egyfajta napi levezetésként irom ezt a blogot.
